II. Bajazid a „jámbor ” és I. Szelim a „vad”

A janicsárok és az őket támogató, úgynevezett devsirmepárt az álszenteskedőnek tartott és misztikus felfogású Veli („jámbor”) II. Bajazidot (1481-1512) emelte trónra, akinek uralkodási időszakát ellenfele, az Anatóliában magát szultánná kikiáltó Dzsem elleni háborúskodás és az ezzel kapcsolatos politikai játszmák határozták meg.

Belpolitikai téren azonban eredményeket mutatott fel, újjászervezte az adózást és a közigazgatást. Hadjáratait a birodalom megszilárdításának érdekében indította.

1483-ban bekebelezte Hercegovinát, a Földközi-tenger keleti térségeit birtokba vette, újabb harcokat kezdeményezett a velenceiek keleti kirendeltségei ellen. A birodalom ebben az időszakban vált megkerülhetetlen hatalmi tényezővé az európai erőviszonyok alakulásában.

A keleti területeken felvette a harcot az azerbajdzsáni türkmén törzsek egyesítésén fáradozó Szafavidákkal. II. Bajazid második fia, Szelim fellázadt és palotaháborúk sorozata után, apját letaszítva a trónról, a janicsárok segítségével átvette a hatalmat.

Javúz („vad”)I. Szelim (1512–1520), komolyan deklarált világhódító tervekkel fogott a kormányzáshoz. Miután lehetséges jövőbeli ellenfeleit (a trónörökös Szulejmán kivételével fiait, testvéreit, és azok fiait) kivégeztette, nagyszabású keleti hadjáratba kezdett, és elsőnek a Szafavidák ellen fordult.

Csaldiránnál 1514-ben tűzerejével csaknem megsemmisítette őket, majd fővárosukat Tebrizt elfoglalva egész Irán bekebelezésére készült. A perzsa kézművesek ekkor vándoroltak nagy számban Isztambulba, új színekkel és technikákkal átitatva a török kézműipart és művészetet.

Szelim nem tudta megtartani az azeri területeket a Szafavidák partizánakciói miatt, ezért Örményországot és Kurdisztánt feldúlva visszahúzódtak az oszmán központi vidékekre. 1516-ban, újabb Szafavidák elleni hadjárat ürügyén, ismét kelet felé indult, azonban az Eufráteszen átkelve megtámadta a mamlúkokat, akik Mardzs-dabiknál vereséget szenvedtek. Szíria és Palesztina a győztesek kezére került.

Egyiptom (Kairó fővárossal) 1517. január 23-án kapitulált. Szelim szimbolikusan átvette Mekka és Medina kulcsát. Ezzel megkezdődött az arab népek török uralom alatti korszaka.

Szelim megszüntette azt a látszatkalifátust, amelyet az abbászida uralkodók leszármazottai gyakoroltak a mamlúkok "védnöksége" alatt, és maga vette fel a kalifa címet, amelyet aztán az oszmán szultánok 1924-ig meg is tartottak. Vad (Javúz) Szelim 1520-ban pestisben halt meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.